Rengeteg mindentől féltem a gyerekeket, nem egy mesétől, de nagyon sok minden mástól.
Amiket felsoroltam, egyik sem a fantáziám szüleménye, mind valós helyzetek, valós gyerekekkel.

• Féltem őket a beszűkültségtől. Féltem őket a bántalmazás minden féle fajta formájától. Féltem őket az egymás közti erőszaktól is, és a felnőttektől elszenvedett erőszaktól is. Féltem őket minden felnőttől, aki visszaél azzal, hogy ők még csak gyerekek. Féltem őket mindenkitől, aki nem veszi őket komolyan. Féltem őket mindenkitől, aki kineveti, vagy kicsúfolja, vagy megszégyeníti őket, mert a szégyen betegíti a lelket, megaláz, és megbénít.
• Féltem azt a roma gyereket, akit ma elsősként megvernek a mosdóban, csak azért, mert roma. Féltem azt a gyereket is, akit egy roma gyerek bántalmaz bármilyen módon.
• Féltem azt a gyereket, akit csak azért kergetnek az őrületbe a csúfolással, mert dadog. Vagy mert szemüveges. Vagy mert szeplős, vagy mert túl alacsony, vagy túl magas, vagy túl sovány, vagy nem elég sovány.
• Féltem azt a gyereket, akit az iskolában azt mondják, hogy szappant csinálunk belőled, büdös zsidó.
• Féltem azt a gyereket, akit az iskolában mindenki kikerül, mert büdös, mert nincs pénzük szappanra, és meleg vízre.
• Féltem azt a gyereket, akit az osztálytársai kirekesztenek, csak mert mutista, vagy mert tikkel.
• Féltem azt a gyereket, akinek nincs mit ennie. Akinek nincs meleg ruhája télen, és lyukas cipőbe jár minden nap.
• Féltem azt a gyereket, akit a tanárai elsőben beskatulyáznak, és elkönyvelnek egy kis szörnyetegnek, és bármit tesz, nem engedik ki a skatulyából.
• Féltem azt az autistát, akit kiröhögnek, amikor épp tépi a haját, vagy sikítozik.
• Féltem azt az autistát is, akit nem röhögnek ki, amikor tépi a haját, vagy sikítozik, hanem csak bámulják, és a saját gyerekük fejét elfordítják, hogy ne is lássa. Féltem azt a gyereket is, akinek a fejét elfordítják, hogy ne lásson autistát.
• Féltem azt a gyereket, aki az oviban homokot eszik, és ezt a felnőttek szótlanul nézik, mert hát ő ilyen.
• Féltem azt a gyereket, akinek 6 éves korában nincs életkedve.
• Féltem azt a kisfiút, aki nem játszhat babával, akármennyire szeretne, mert kitépik a kezéből, nehogy ettől meleg legyen.
• Féltem azt a kislányt, akinek azt tanítják, hogy a fiúk, ha bántanak, akkor annak örülnöd kell, mert ez azt jelenti, hogy tetszel nekik.
• Féltem azt a gyereket is, aki gyerekkorában már érzi, hogy ő meleg, de még gondolni sem mer rá, és titkolja még a saját szülei előtt is. Féltem azt a gyereket is, aki nem titkolja, mert napi szinten találkozhat megvetéssel, megszégyenítéssel, de meg is verhetik, csak azért, mert meleg. Vagy épp a saját családjából is kitagadhatják, mondván, ne hozzon rájuk szégyent.
• Féltem azt a gyereket, aki felkeléstől lefekvésig nem játszhat, mert arra nincs idő, ugyanis fejleszteni kell a világ összes képességét rajta, és hasznos dolgokkal kell, hogy eltöltse az időt, nehogy elkallódjon.
• Féltem azt a gyereket is, aki bánt, és azt is, akit bántanak.
• Féltem azt a gyereket is, aki semmilyen szabályt nem ismer, mert tudom, hogy szorong, és retteg, és nem érzi magát biztonságban. Tudom, hogy szörnyen nehéz lesz beilleszkednie bárhova. Tudom, hogy nagyon sok helyzetben meg kellene, hogy védjék saját magától a felnőttek, de nem teszik, helyette bűnbaknak és céltáblának fogják használni, aki mindig minden probléma forrása a közösségben. Féltem attól is, mert mindenki látja, hogy bajban van ő is, és a környezete is, mindenki látja, hogy segítségre szorul, mert egyre nagyobb és egyre súlyosabb dolgokat fog tenni. De a szülei nem viszik el szakemberhez, mert ugye nem hülye az a gyerek.
• Féltem azt a gyereket is, akinek minden lépését beszabályozzák, és akinek teljesen értelmetlen szabályokhoz kell igazodnia lépten nyomon.
• Féltem azt a gyereket is, akit az edzője szó szerint kínoz és gyötör, hogy kihozza belőle a maximumot.
• Féltem azt a gyereket, akinek a tanára utál tanítani, és utálja a gyerekeket.
• Féltem azt a gyereket, akit otthon napi szinten vernek, hogy jó ember legyen.
• Féltem azt a gyereket, akinek a saját apja bújik be az ágyába, és használja őt a legaberráltabb szexuális vágyaira, miután elolvasta az esti mesét.
• Féltem azt a gyereket, aki akkor veszti el a szüzességét, amikor még azt sem tudja, hogy van neki.
• Féltem azt a gyereket, akinek az apukája rendszeresen megveri az anyukáját, vagy akinek az anyukája pszichésen terrorizálja az apukáját.
• Féltem azt a gyereket, aki félve alszik el a saját ágyában, feltéve, ha el tud aludni.
• Féltem azt a gyereket, akit az Isten büntető haragjával ijesztegetnek.
• Féltem azt a gyereket, akiben folyamatosan bűntudatot keltenek.
• Féltem azt a gyereket, akit utálnak a saját szülei, de a külvilágban tökéletes szülőt játszanak.
• Féltem azt a gyereket, aki ki van szolgáltatva egy rá pikkelő tanár kénye kedvének, és rosszindulatának.
• Féltem azt a gyereket, aki mozgássérült, de senki nem mer ránézni, vagy hozzászólni, mert nem tudják, hogy kell kezelni.
• Féltem azt a gyereket, aki túl nagy hatalmat kap a korához képest, és azt is, aki fölött folyamatosan csak hatalmat gyakorolnak.
• Féltem azt a gyereket, akit az anyukája soha semmitől nem véd meg. Féltem azt a gyereket, akinek az anyukája szótlanul nézi végig, ahogy őt bántják.
• Féltem azt a gyereket, aki Kaleta Gábor számítógépén rajta van.
• Féltem azt a gyereket, akinek a szülei utálják egymást, de őmiatta együtt maradnak, mert hatalmas terhet tesznek a nyakába ezzel.
• Azt a gyereket is féltem, akinek a szülei elváltak, és képtelenek normálisan, emberségesen együttműködni egymással, és ezzel folyamatosan azt éreztetik vele, hogy választania kellene közülük.
• Féltem azt a gyerereket, akinek a szülei pszichés betegek, és ebben nem kapnak segítséget, vagy nem tudnak segítségért fordulni. Vagy nem is akarnak, mert hát ugye ők sem hülyék, és a pszichológus a hülyéknek való.
• Féltem azt a gyereket, akinek titkokkal kell együtt élniük, mert a titok elszigetel. És azt is féltem, aki elől titkolnak mindent, mert ezzel is őt szigetelik el.
• Féltem azt a gyereket, akivel nem tudnak, vagy nem mernek őszinték lenni a szülei. Féltem, akit nem tudnak, vagy nem mernek komolyan venni. Féltem, akivel nem tudnak, vagy nem mernek együttérezni. Féltem, akit nem féltenek, és féltem, akit túlféltenek.
• Nem féltem őket a nyitottságtól, az elfogadástól, az esti meséktől, nem féltem őket a beszélgetéstől, az empátiától, a toleranciától. Nem féltem őket az őszinteségtől, a másság megismerésétől. Nem féltem őket a szerető, de hibázó szülőktől. Nem féltem őket az együttérzéstől, és az együttérzésre való képességtől. Nem féltem őket attól, ha megismerik más emberek sorsait, élethelyzeteit, nehézségeit. Nem féltem őket, ha megtanulnak kiállni magukért, a másikért, és egymásért.

A hozzászólásokból... (amik nekem tetszettek)

Én is féltem őket, többek között a beszűkült felnőttektől, akik nem engedik meg nekik, hogy szabadok legyenek.
• Féltem a gyerekeket attól a jövőtől, amit itthagyunk nekik, a tönkretett és kihasznált Föld nevű bolygón való boldogulástól, a háborúktól.
• És féltem azokat a gyerekeket, akik korábban szembesülnek olyan tudással, amit még képtelenek megérteni.
• És attól féltem őket a legjobban, hogy minden bántalmazásról azt gondolják, ez a normális.
• Féltem a gyerekeimet azoktól, akik mindentől féltik a gyerekeket.

Forrás: FB